Az esti vacsorájukhoz készültek éppen. A háborús zajok távoli hangjai már nem váltottak ki rémületet bennünk. Hozzászokott az idegrendszerük. Az emberi szervezet csodálatosan van berendezve. Szinte végtelenségig terhelhető és mégis könnyen felejt. De most még felejtésről szó sem volt.

Ültünk a fal alatt. Így hívtuk, a fal alatt vagy a falalja. Mostanra ez egy különleges hellyé vált a számomra, számunkra. Az orgona illatozott, a fecskék fejünk felett elhúzva berepülő vadászgépekként landoltak fészkeikben szállítmányaikkal amiket csemetéiknek vittek. Az öreg Déde és én csak úgy ücsörögtünk a "falalatt". A "falalatt" ami egy...

Langymeleg nyáreste volt.Tücsökök hangos koncertje szállt fel a nádasból a lassan szürkületbe burkolózó udvar felé.

Összepakolták a frissen sült pogácsát, más háztájit nagyon nem készítettek, mert tudták ugyanúgy terem a lányuknál minden. A félelem is csomagba került csak épp nem a szatyrokba hanem a lelkükbe. Nem beszéltek róla egymás közt sem, de tudták ott szorít bent valahol a gyomruk táján.