Tükrök tengerében

"Mivégre a jelen helyzet életünkben? Mivégre ez a feszülés? Egyetlen egy a célja, hogy elinduljunk. Elinduljunk befelé. És ezt nem ússzuk meg bárhogy is szeretnénk. 

Lehetek most egy kicsit én a tükrötök?"Denisa    

         Apró kis biciklim volt, narancssárga vázzal, vastag gumikerekekkel. Olyan gyorsan tudott menni amilyen gyorsan akartam. De hogy le tudjam mérni kellő sebességgel közlekedem -e ahhoz kellettek a versenytársak amiknek eléggé híján volt az ember abban az időben. De én mindig türelmesen vártam .

Vártam, hogy jöjjön egy négykerekű aki majd méltó ellenfelem lehet. Végre közeledett egy cukorrépát szállító Liaz teherautó ami  több volt  a négykerekű elképzelésemnél is.

Közeledtét látva izgatottan a startra álltam, azaz oda ahol a bejárati kapunk volt, majd mikor mellém ért teljes sebességgel kilőttem.

Az apró lábaim úgy tekertek, mint egy helikopter propellere.

A cél az utca vége volt. Ha odaérek hamarabb, mint a Liaz akkor győztem. Egész jó sebességgel haladtam, elhagytam a kisegítő iskolát, megelőzve a Liazt amikor is érthetetlen módon balesetet szenvedtem. A kisbicikli lemaradt, én hason folytattam utam több méteren keresztül.

Ennek a közlekedési módnak is egész jó volt a sebessége, de a győzelemhez kevés volt. Csúszás közben szomorúan konstatáltam, hogy vesztettem. A teherautó bekanyarodott és eltűnt a sarok mögött. Felemeltem a biciklit és hazatoltam, nem ültem rá. Betoltam a pincébe, majd felmentem a 2. emeletre ahol laktunk.

Fájt a testem több helyen is, de igyekeztem nem foglalkozni vele.

Beléptem az ajtón. A folyosón állt egy fogas tükörrel. Nem tudom miért, de fontosnak tartottam, hogy megnézzem magam a baleset után. Copfos barna kislány, arca szurtos a portól. A kedvenc Mickey egeres narancssárga póló tiszta fekete, a mutatóujjból csepeg a vér. Döbbent tekintet. 

Majd hatalmasra tátott száj amin keresztül hangos sikítás jön ki. Nem tudom mi rémisztett meg jobban, a sérülés, a kosz, a sikítás vagy a Mickey egeres kedvenc pulcsi állapota. Talán a pulóver állapotát szerettem volna eredetileg ellenőrizni. Meglepő és rémisztő tükörkép. Ez maradt meg emlékeimben.

Egy kislány aki ordít a tükörben. Következő tükörélményem a bécsi nyolcadik osztálybeli kiránduláson ért. 

1990 -ben mi még nem találkoztunk gyakran a csillogással. Kommunizmus végén még mindig egyszerűséghez szokva éltünk. Néha rácsodálkoztam barátnőm Tuzexbeli dolgaira, de más csillivilli élmény nem ért. Máig emlékszem: - volt onnan egy különös illatú hajsamponja a maped show miss röfijét formáló dobozba zárva .

A kirándulás részeként és zárszavaként egy nagy áruházban kötöttünk ki. Fény, csillogás és varázs egy 13 évesnek aki először jár országa határain túl. Sietősen próbáltuk bejárni az áruház folyosóit, elvégre mindent látni kell, ha már itt vagyunk. Az egyik fordulóból kikanyarodva rémülten találtam szembe magam egy fiatal gyereklánnyal, kinek szeme nagyra nyílva nézett a szemembe. Nem tudtam eldöntenni ő rémült - e meg jobban vagy én. Az én szemeim is nagyra nyíltak az ijedtségtől, a szám is elnyílt kissé, mint a velem szemben álló lánynak. Aztán mikor kitértem jobbra, hogy elkerüljem őt, ő is jobbra tért. 

- Miért ilyen értetlen?- futott át rajtam. Majd a következő pillanatban döbbenten állapítottam meg, hogy a tükörképemmel állok szemben. Mindez pár lélegzetvétel alatt játszódott le, de máig élő emlék bennem. Nem csodálkozom, hisz milyen döbbent pillanat az mikor saját magát nem ismeri fel az ember. Aztán volt még egy- két év ifjúságom korából mikor úgy ismerkedtem külsőmmel, hogy naponta órákat töltöttem arcom csodálásával egy tükörben. Mondhatom nárcisztikus egy tinédzser voltam, annak ellenére, hogy több fekete amalgám tömés is ékesítette első fogsoromat az akkori fogorvosok tudományának bizonyítékaként. Ezek voltak első élményeim a tükrökkel. 

Először meg kellett tanulnom hogy néz ki az akiben lakik a lelkem. Vannak emlékeim arról is ahogy rájövök pici babaként, hogy az a kéz ami a szemem előtt mozog az az enyém és a láb is amit megfoghatok az is az enyém.

 A tükör egy nagyon furcsa és különleges dolog. Ha beleállsz és belenézel jó mélyen annak a szemébe aki visszanéz rád akkor a mélyére hatolhatsz. A mélyére hatolhatsz a léleknek aki a szemen keresztül nézi a tükröt. 

De rengeteg tükör van, sőt az egész világ csak egy tükör. Erre már felnőttként jöttem rá. Fokozatosan tanultam meg, hogy mikor rám támad oktalanul egy pék ,mikor valaki durván autóból integetve bemutat nekem vagy, mikor bebizonyosodva érzem, hogy nem vagyok jó helyen akkor ne bennük és a helyzetekben keressek .Mindig, mindenkor magam elé kell tartanom azt a bizonyos tükröt. Meg kell néznem melyik érzésem láthatom éppen viszont a helyzetben vagy az embertársamban. Mikor szeretettel mosolyog rám valaki, mikor sajnálok, mikor haragszom, mikor bánatom van amit a környezetemnek tudhatok be akkor kell fordítanom rajta és odatenni magam elé azt a tükröt amikkel gyerekként, fiatalon ismerkedtem, annyi különbséggel, hogy most már a lelkem elé kell tartani a tükröt.

 Ezt is meg kellett tanulnom, megismerni azt ami bennem van. Nem hárítani a külvilágra az életem hanem tükörként kezelve a külvilágom lebukni a mélybe, így ismerve meg ki is vagyok én ebben a létemben. 

Mert minden engem tükröz és rólam szól ami körülvesz. 

 Néha hangtalanul ordítok a tükörben amit lelkem elé tár az élet, aztán mikor felismerem magam akkor kacagok ezen a trükkös tükrös valóságon.

             Könnyesen kacagok vagy kacagva könnyezek az élet trükkös tükrös játékán.