Sziréna

A Sziréna című novellámat a Holnap Magazin gondozásában megjelent Egy cseppnyi varázslat antológiában olvashatjátok. A novella napjaink egyik súlyos problémáját feszegeti. Megvásárolható az alábbi weboldalon: 

" Halványkék az ég. – Olyan babakék – ahogy te mondanád. Utáltad. Te a sötétet, a majdnemindigót szeretted. Ezen a halványkék alapon a fehér felhők olyanok, mint a habcsókok amit legutoljára az alatt a film alatt ettünk. – Emlékszel? Hányingerem lett tőle annyit ettem meg izgalmamban. Mikor rálőttek Brad Pittre még félre is nyeltem ijedtemben. Úgy csaptál a hátamra. Szépek a felhők. Némelyiknek a széle a rávetülő fénytől vakító ezüstös éllel világít, aztán vanamelyik halvány rózsaszínbe hajlik.– Akkor még barátkoztunk. Te voltál a menedékem. Ha te nem lettél volna egész napokat senkinem szólt volna hozzám. Kivéve mikor utánoztak a többiek. Olyankor mindenki rámnézett.Veled sosem dadogtam. És régen sem. Azóta dadogok, hogy Elvíra azt mondta az esszém felolvasása közben, hogy pont olyan kis semmi vagyok, mint a hernyók amikről írnom kellett. Mindenki visítva röhögött. Akkor kezdődött. És mindig rosszabb lett. Próbáltam megnyugtatni magam mielőtt megszólaltam, de annyira féltem, hogy kinevetnek. Akaratom ellenére olyan hangok hagyták el a számat amit én nem is szerettem volna. Olyankor úgy nevettek. Pont úgy, mint mikor kineveztek hernyónak. Inkább nem beszéltem többet csak veled.Aztán már veled sem. És azokkal sem akik szerettek volna velem szórakozni. Láthatatlanra játszottam. Laura hozott a születésnapomra egy követ, egy szív volt ráfestve. Eltettem, de nem mondtam semmit.Egyszer otthon felejtettem a telefonomat. Az szörnyű volt.Úgy tettem mintha rajzolnék valamit. Minden szünetben. Felhők kerültek ki a ceruzám hegye alól. Mindenféle alakzatot felvevő fehér halmok tömkelege. Grafittal satíroztam a hátteret így a felhők szebben kiemelkedtek a térből. Napot is rajzoltam. Épp a sugarakon kezdtem dolgozgatni mikor Rick röhögve meglökött. Átszakította a ceruzám hegye a papírt. – Mi van hebegős? Csak nem felhőket rajzolsz? – kérdezte.  Aztán ne feledd a hernyókat se le róla! – süvítette, mire a lányok felvihogtak. Nem néztem fel. Csendben a markomba szorítottam a rajzomat. Aztán megbántam, hogy összegyűrtem. Óvatosan hogy ne is vegye észre senki kisímitottam a lapot és befejeztem a napsugarakat. Betettem a fizika könyvbe. Ott obban kiegyenesedik. Később hogy lefoglaljam magam többször is megnéztem. Mindig a helyén volt. – Többet nem felejtem otthon a telefonomat! – határoztam el akkor. De a rajzolás megtetszett. A felhők mellé már rajzoltam tájat is emberekkel. A grafit valahogy mindig olyan borongóssá, szomorúvá változtatta a rajzokat ezért megpróbáltam papírra vinni a nap sugarait, hátha attól vidámabbá válik a kép. Nem volt egyszerű, a felhőket könnyebb volt megrajzolni, mint a fényt."

 Folytatást egyenlőre a könyvben találjátok.