Gyötrelmes szerepek

-Nagyon bátor vagy, hogy ezt választod! Biztos vagy benne? - kérdezte a hang.

- Biztos vagy benne, hogy elbírsz a mindent letaglózó veszteség érzésével ,azzal, hogy a történést követő hátralévő időszakod a veszteség, a gyász és az önvád poklában élheted le, ha nem sikerül feloldani magadban az eseményt?

- Biztos vagy benne, hogy mindezt kétszeresen szeretnéd átélni, megtapasztalni? - folytatta szigorúan, de szeretettel telve a hang. Elbírsz majd vele?

- Nem tudom milyen érzés lesz. Azt tudom, hogy szeretném megélni ebben a létemben ezeket az érzéseket. Nem emlékszem pontosan milyen volt legutóbb, de tudom még ki kell játszani magamból ezt szerepet, még van ott valami amit az anyag világában tapasztalnom kell. - válaszolta határozottan. Szavak nélküli kommunikáció volt ez valójában.

- Értem. Akkor választod a létet amiben benne van a legnagyobb veszteségek egyikének a megélése. A létet ahol egyszerre két gyermeket vesztesz el, hogy majd utánna ne csak a veszteség fájdalmát érezd hanem a bűntudat őrjítő mardosását is? Választod a lehetőségét annak, hogy az elkövetkező földön megtestesülő létedben a legnagyobb fájdalom megélése legyen a kulcs az isteni valód hozzáféréséhez? Választod a nehezebb, a drámaibb létet, az emberi elbukás veszélyének nagyobb kockázatát?

- Igen választom!- mondta illetve kommunikálta a fehér kis energiagömb. 

A játszótársaid is készen állnak ebben a pillanatban és óriási nagyrabecsülésüket sugározzák most feléd !  Alig várják, hogy részesei lehessenek játékodnak, hogy hozzád csatlakozhassanak a megfelelő pillanatban. Semmire sem emlékezhetsz ebből, de egyet ne feledj utadon bármilyen nehéz is lesz! Nem választottad volna ezt az életet, ha nem bírnál el vele!  Maradjon bevésődve ez a lelkedbe.  A következő pillanatban fehér energiateste összepréselődve a földre vezető járatban találta magát, majd hatalmas becsapódás után elszakítottságának fájdalmas érzete fölött keserves sírásban tört ki. Kezdetét vette az utazás.

Sok évvel később.

Ragyogó reggeli napsütésben indultak útnak.

- Csak sikerült összehozni ezt a kis nyaralást- gondolta elégedetten miután betuszkolta az utolsó bőröndöt is az autó csomagtartójába. Indulás előtt még beírta az autó navigációjába az útirányt.

- Beraktátok az úszómatracot? - szólt hátra kamasz fiaihoz.

- Igen- jött a válasz. 

- Engedhetek én zenét? - kérdezte széles mosollyal a gyerek.

- Ha hallgatható akkor igen !- válaszolta az anyja.

- Kell még egy szó mielőtt mennél ! - áradt a hangfalakból Demjén Rózsi előadásában.

- Hogyhogy ezt engeded?- kérdezték a szülők meglepetten.

- Nem tudom, ez jött elém és gondoltam örömet szerzek vele nektek.

- Jól gondoltad! - szólt az apja. Délutánra már a tó partján sütköztek. Fárasztó hetek voltak mögöttük. A felnőttek a parton pihentek míg a gyerekek a tóban múlatták az időt.

- Ehetnénk valamit- kezdett el keresgélni a hűtőtáskában.

- Szólj a gyerekeknek, hogy jöjjenek enni! A férfi hiába pásztázta kitartóan a vizet. Nem látta a gyerekeket. Két üres matrac úszott a bóják mögött.

Késő estére meglett mindkettő...