Az öreg nyári konyha és az istálló között ami a mi történetünk idejében már kamraként szolgált volt a kerekes kút.

Sajnálatos módon átnyúlt egy része a szomszédék földjére így közös használatnak örvendett .

Azért volt ez sajnálatos, mert kegyeiért állandó harc folyt.Nem mindig lehetett zamatos vizéhez hozzájutni.

Volt hogy épp kimerte a szomszéd az összes vizet, mert mosott és az akkoriban már modernabbnak számító mosógép bizony több vizet igényelt, mint az öreg Dédénk mosóalkalmatossága a pléhkád.

Néha olyan titkos érzetünk is támadt, hogy ismerve öntözési szokásaink idejét gyorsan versenybe szálltak szomszédaink a kinek jut több víz nevű futamon. Sokszor csalódottan hagytuk magára a kutat mikor a láncon leengedett kanna nem ért vizet. Azt hiszem ilyenkor Déde valami csúnyaszerűt mondott, de igazából nem hallottam mivel az orra alatt motyogta.

Szerettem ezt a kutat, de még jobban szerettem apró múlt századelején született Dédöreganyámat. Máig látom kerekeskútba kapaszkodó apró alakját ahogy tekeri a kereket, először le, aztán nehézkesen fel. Alig vártam, hogy én húzhassam a vizet. Leginkább azért vártam erre, mert kímélni akartam őt látva hogy veszít fokozatosan lendületéből a felfelé érkező vízzel telt kanna.

Eleinte csak felhúzni engedte, kiönteni már ő öntötte a vizet. Veszélyes művelet volt. Be kellett hajolni a kútkáva fölé emelt faházikó kinyitott ajtaján és ott átönteni a láncon lógó fémkannából a másik kézben tartott műanyag kannába a vizet. 

-Déde mi történne, ha beesnél a kútba?-szoktam kérdezgetni. Nem emlékszem mi volt rá a felelet. Én úgy gondoltam valahogy kihúznám, de átgondolt tervem nem volt rá. 

Elérkezett az idő mikor teljesen egyedül húzhattam vizet a kútból . Déde felügyelt. Akkor még nem jutott eszembe, hogy alig pár kilóval lehetett több nálam és talán el sem bírt volna, ha úgy nézett volna ki, hogy beesni készülök a kútba.

Valahogy úgy gondoltam, hogy elkapja a bokám mikor zuhanok. Belenéztem a kútba. Olyan 7 méteres lehetett, kővel kirakott, hűs, illatos. A fodrozódó víztükörről visszanézett akkori gyerekarcom és Dédnagyanyám. Picit remegett a lábam izgalmamban.

Végül átkerült a friss, illatos kútvíz az egyik kannából a másikba és nem estem be a kútba. A vízzel együtt egy meztelencsigát is kihúztunk.

-Csak ott élnek békák és meztelencsigák ahol nagyon jó víz van a kútban-nyugtázta Déde.

Húztunk vagy hét kanna vizet, telehúztuk a kiskádat csurdultig. Elvégre most ránk került a sor.

Azzal dolgunk végeztével elindultunk együtt megöntözni a kertet .

A kannát én vittem büszkén.

Az időben kicsit később kerülve kerekeskutunk a szomszéd feléről kapott egy motoros vízpumpát. Úgy éreztem elrontották, megszentségtelenítették a kerekeskutunkat.

  De azért mi továbbra is húztuk kézzel a vizet és víztükörbe néztünk mielőtt megtelt a kannánk.

Az írás a szerző a kizárólagos tulajdonát képezi. Engedély nélküli másolása, bármilyen módon történő felhasználása, vagy sajtótermék általi közlése a szerzői jog megsértésének minősül, amit a törvény büntet.