Karácsony reggelén

Nézzétek el nekem,hogy karácsonykor ilyen emlékkel jövök,de úgy hiszem okkal tűnt fel bennem épp most a messzi távolból.

Nagyszerű osztályom volt az alapiskolában, csupa vidám emlékkel ,de volt köztük egy ilyen is. Kedves volt osztálytársaim, nektek ajánlom ezt a kis emléket, hátha bennetek másképp maradt meg ez a történet. 

 Karácsony reggelére arra nyitottam fel szememet, hogy ébredező tudatomban egy név sejlett fel.

- Balogh Darina ! Így hangzott a név ami csakúgy felmerült a reggelemben. Rögtön tudtam kiről van szó!  Még évekkel ezelőtt kutattam emlékezetem zeg-zugaiban ezután a név után. Most, hogy nem kerestem előbukkant a semmiből. Egy évig volt az osztálytársunk az alapiskolában. Nem tudom, hogy került hozzánk, nem tudom,  hogy honnan jött. Nagyon keveset beszélt , vagy, ha igen akkor azt nagyon halkan, fülnek alig hallhatóan tette. Apróka, vékony termete nem keltett feltűnést. Vékonyszálú, mogyorószínű haját copfban hordta, ruhái nélkülöztek minden hivalkodást. Szürke, barna árnyalatait viselte. Felnőtt gyermek érzetét keltette. Egész lénye a nem létezés vágyát suggalta. Harmincketten voltunk az osztályban, lehet vele együtt már harminchárman. Én az ablaknál ültem a 4.padban, ő a középső padsorban, szintén a 4. padban. Többször rátévedt pillantásom az alatt a rövid idő alatt míg osztálytársunk volt. Ahányszor rápillantottam elöntött valami furcsa érzés. Innen nézve most azt mondanám, hogy együttérzés volt az az érzés ami rendszeresen visszaterelte rá tekintetemet. Nem tudom a jövőjéért éreztem vele együtt vagy a jelenéért. Nem tudok előhalászni egy emléket sem, illetve egyet igen.

Feltűnt, hogy másképp fésülte haját. Szerettem volna egy kis mosolyt varázsolni az arcára ezért megdicsértem a haját.

– Anyukám is mindig dicséri, azért is szereti fésülni, mert olyan dús ! –köszönte meg sajátos módon a bókomat. Ez az összes emlékem róla. El szoktam töprengeni azon, hogy   a többi osztálytársam is így volt -e ezzel? Lehet a létezésére sem emlékeznek.

Egyik reggel nem jött iskolába. Nem hinném, hogy feltűnt valakinek vagy hiányzott valakinek. Miután befejezte a hetes az osztálynévsor felolvasását a tanár úr közölte velünk, hogy Darina nem jön többet.

– Az apukája tegnap megölte az anyukáját. Darinát elvitték nevelőotthonba –hangzott el a magyarázat.

Síri csend lett az osztályban.

Darina a semmiből érkezett az osztályba, csendes létezése döbbenetes távozással záródott. Nem tudom mi céllal merült éppen most fel a neve a semmiből, lehet a bennem rekedt történet így kért most nyilvánosságot, ezzel próbálva felhívni a figyelmet a pillanatok fontosságára amiket együtt megélünk, megélhetünk.