Langymeleg nyáreste volt.Tücsökök hangos koncertje szállt fel a nádasból a lassan szürkületbe burkolózó udvar felé.

Nehezen szántuk rá magunkat, hogy bemenjünk és kizárjuk a nyári illatoktól terhes estét.
A falu már elcsendesedett, de innen-onnan még felhangzott a vakációnak örülő fiatalok vidámkodó, szabadságtól megmámorosodott sivalkodása.
A házikóban kellemes hűvös volt. Okos volt a parasztember, hogy házát vályogból építette. Nem kellett hozzá csak sár, tudás, erő és munkakedv. Nem utoljára családi összefogás. Isten adott eleget mindezből. Ezért a házikóért sem mentek messzire annak idején. A kert aljában vetették a vályogot, két kezükkel.
100 éve is van már neki, máig jól szolgálja lakóit. Télen vastag sárfala őrzi a kályha melegét míg nyáron a forróságban hűsítő öleléssel veszi körbe hálás lakóit.
Lassan beszeperedtünk.
Nyitva hagytuk az ajtót addig míg elrendeztünk a lefekvéshez mindent. Egy horgolt függöny védett bennünket bentlakókat a nemkívánatos szárnyas vérszívóktól.  Kibontottuk a nagy dunyhás ágyat. Újfent beleakadt a kezem a dunyhában valamibe ami nem tollú. Egy cumi. Tollfosztáskor került bele a tollúba majd onnan észrevétlenül a dunyhahajba.
Különleges hangulatúak voltak a nyárestéink. Az óra ketyegése, a tücskök zenéje és az óriási súlyos dunyha. Mindig attól féltem agyonnyom súlyával.
Bezártuk a kinti ajtót, majd a bentit is. Az ablakok rajtuk a szitával nyitva maradtak éjszakára. Kikapcsoltuk az öreg rádiót ami még búcsúzóul elbúgta a jól ismert Kossuth szlogent. Lassan elszundikáltunk. Dédnagyanyám rendületlen pöfékelése megnyugtató volt.

Emlékszem, ha abbamardt akkor várakozó félelemmel lestük mikor folytatódik. Ha túl sokat késett a taktus akkor egyikünk, húgom vagy én belekérdeztünk a csendbe.

– Déde, Déde alszol?
Ha nem jött válasz akkor az újfent felhangzó kérdésben már félelem csengett.
–  Miért nem pöfékel, miért nem válaszol ? –  ijedt meg gyereklelkünk.
–  Nagyon öreg, a 80 éves bármikor meghalhat –  szaladt át rajtunk.
Aztán egyszercsak nagyobb kedvel, harsonásabban felzendült a pfu,phö,pfú !
Ilyenkor megnyugodva, másik oldalunkra fordulva aludtunk tovább.
De ezen az éjszakán nem a pöfögés hiánya keltett bennünk félelmet.
Kintről a hambitról hatalmas csörgés, ribillió, csoszogás hallatszott.
Mintha egy betévedt részeg ember csetlett-botlott volna a hambiton.
De a részeg ember beszélne. Ez a valami meg csak zörög, csörög.
Lehet a nyári konyhát rabolja ki épp valaki! De mit is vinne onnan ?!
– Jó volna egy kutya ! – gondoltam. De nem volt. Hiába könyörögtünk, a kutya tabu volt ! Szó sem lehetett róla.
Dédanyám anyja ágyonfekvővé vált miután lábát törte a kutya láncában. Bár igazából nem a kutya tehetett az esetről, inkább a tilosban járás volt a bűnös. Fát rejtegetett a nyalábjában Öreganyámék elől. Másik gyermekétől lévő unokáinak vitte titkon a kályhába való muníciót. A kutya pedig elakasztotta.
Az udvar onnantól kezdve kutyát többé nem látott.
–  Dédi ! – seppegtük.
–  Dédi, valami van odakint! – emeltem fel hangom miután a pöfékelés nem hagyott alább.
– Mi van lyányom? – riadt fel hirtelen, torkát köszörülve.
– Van valami vagy valaki kint! – suttogta rémült hangon húgom.
– Na majd adok én neki! – pattant ki az apró kis öregasszony az ágyból. Még mielőtt megállíthattuk volna ott termett az ajtónál majd eltűnt a sötétben.
Csend lett. A valami vagy valaki hallgatott.
Levegőt sem mertünk venni.
– Vajon él még Déde vagy azért hallgat mert az a valami mert jóllakott vele? – néztünk egymásra testvéremmel rémült tanácstalanságban.
Perceknek éltük meg a csendet, szívünk dobogása elnyomta még a tücskök zenéjét is.
– Gyertek csak ide ! – hallatszott kintről Öreganyánk gyözelemittas hangja.
Kiszaladtunk a hambitra azt várva, hogy ott fekszik leterítve a betörő és segíteni kell megkötözni.
A stelázsi mellett állt hálóruhájában mosolyogva harcos Öreganyánk.
– Hozzatok tejet! –  szólt .
A stelázsi alól pedig előkerült a randalírozó, röfögő betörőnk.
– Egy sündisznó! – sikkantottunk fel boldogsággal.

Az írás a szerző a kizárólagos tulajdonát képezi. Engedély nélküli másolása, bármilyen módon történő felhasználása, vagy sajtótermék általi közlése a szerzői jog megsértésének minősül, amit a törvény büntet.