A naspolya titka

Mindegyik fában más személyiséget érzek. Megszólíthatóak, igazi jó társalkodók. Segítenek kapcsolódni a természetünkkel. Milyen szép és mindentudó a nyelvünk. Természetünk. Mert bennünk is egy természet van. Próbáltátok már  felidézni az első kapcsolódásotokat a természettel egy fán keresztül? Volt fa az ablakotok alatt csecsemő korotokban, volt egy fa aminek a tövében játszottatok kis gyermekként, vagy emlékeztek egy fára ami mellett mindennap elvezetett az utatok? Mindenkinek van ilyen csak alá kell merülni az érzékek mélyebb rétegeibe. Nekem az első emlékeim egy körtefához kötődnek. Csúnyácska, kiszáradófélben lévő magasra nőlt, pár vastag ággal rendelkező fa volt, már árnyékot sem tudott tartani kevés lombja folytán. De a körtéi olyan zamatosak, illatosak, és olyan szép napsárgák voltak amilyennel azóta sem találkoztam. Azt súgta: halálig lehet termékeny életet élni. Aztán ott volt a fehér szederfa amin a hinta volt. Azt üzente: az élet termékeny szórakozás. Később a rengeteg illatos gesztenyefa a lakásunkal szemben, a majomfának nevezett fűzfa melynek ágai között annyit ültünk gyerekként. Nem győzném sorolni. Az életünket körülveszik a fák, a természet ,még akkor is, ha nem tudatosítjuk. És itt van ez a naspolya akinek titkát még mindig nem sikerült megfejtenem :) 

 
- Kóstold meg! - tolja felém húgom  a zacskót amit kitett az asztalra.

Kinyitom. Benne furcsa barna rothadt almára vagy hervadt rózsára emlékeztető gyümölcs . Furcsa érzés keletkezik bennem ahogy meglátom. Ismerős, jóleső érzés. Beleharapok.
-Na ?- kérdi izgatottan.
- Ismerem, mi ez? - kutat lázasan az agyam. 

- Mi ez a jó? Mikor ettem, honnan? Jaaj, nem bírok rájönni! - öntenek el érzékeim nyomán keletkező gondolataim.
- Ugye? - kérdi diadalittasan. 
- Mi ez, honnan ismerem, ismerjük? - öntöm kimondott szavakba érzéseim.
- Nem tudom - mondja - azt hittem te majd tudni fogod.
Ülünk a naspolyák felett, eszegetjük és közben kérdőn nézünk egymásra.
- Nem volt ilyen fa Dédi kertjében valamikor amikor kicsik voltunk, lent a nádasnál? - vetem fel.
- Nem tudom - mondja.
Megfogalmazhatatlan az íz és az érzés.
Egy hónapon keresztül hordja nekem és a családnak húgom a naspolyát.
Szerintem titkon abban bízik megfejtem a rejtélyt: - Ebben az életben ettük ezt a gyümölcsöt vagy valamelyik másikban?
- Apa szokott ilyet hozni Zólyomból! - veti fel Anyu egyik nap.
Felvillan egy emlék Nagyapámról és egy zacskóról amit kitesz az asztalra, de olyan gyorsan kihúny, mint egy szikra.
- Nagyapám hozta volna ?- töprengek tovatűnő szikraemlékem felett.
Lehet egyszer megtudom.
Mindenesetre húgom a következő tavaszon hozott egy fát, naspolya fát. Anyuéknál ereszthetett gyökeret.
Idén fogunk enni róla először.
- Vajon, ha megérinthem érett gyümölcseit úgy, hogy még ott vibrál benne az élet, a napsugár melege, a földből nyert tápláló erő sikerül kibontanom a titkát ?
Sikerül rájönnöm honnan ez a csodás érzés amit a naspolya íze csal elő bensőm mélyéről?
Lehet csak a gyerekkor ártatlan, még mindent váró, remélő íze bontakozik ki nyelvemen mikor megkóstolom? Lehet egy másik élet itáliai fuvallata tör utat hozzám?
Nem tudom. Mindenesetre a naspolya megkapta az időkapu nyitogatója titulust tőlem. 
Ha megfejtettem a titkot jelentkezem.